Süvöltők ---------- A Süvöltők itt telelnek.Fák és lágy szárú növények magvait, rügyeit, valamint bogyókat fogyaszt leginkább. Kedvence a kőrismag. A süvöltő 2-4 évet él.
Barátcinege----------A barátcinege bükkösök és tölgyesek faodvaiban fészkel, olykor mesterséges fészekodúkat is elfoglal. A választott hely körül kis revírt tart fenn, amit védelmez a fészekfoglaló betolakodóktól. Évente csak egyszer költ. A mélyedést növényi részekkel béleli ki, ide kerülnek a tojások. A 7-11 csupasz és vak fióka 14-16 nap múltán kel ki, majd 16-20 napos folyamatos szülői táplálást követően a kitollasodott utódok kirepülnek.
Seregély----------Mesterséges fészekodvakkal kertekbe is betelepíthető, de inkább elhagyott harkályodúban, vagy löszfalak, esetleg épületek üregeiben fészkel. Fészekalja általában 5-7 tojásból áll, melyen 12-13 napig kotlik. A fiókák jellegzetes vérszívója a Carnus hemapterus nevű ektoparazita légy.
Fehérfejű rétisas----------
Részben dögevő, de élő állatokra is vadászik. Zsákmányol édesvízi és tengeri halakat, vízimadarakat, de a kisebb ragadozó madaraktól is elragadja azok zsákmányát.[37] Az északnyugati partvidéken (a Csendes-óceán és a Sziklás-hegység közti területen, az USA északnyugati részén) a fehérfejű rétisas főleg pisztrángokkal és az idevándorló lazacokkal táplálkozik.[38]
Főleg télen a sasok dögevőkké válnak. Akár bálnatetemekből is táplálkozhatnak, habár a legtöbben és a legszívesebben elhunyt patásokkal és nagy halakkal táplálkoznak. Néha az ember által kitett etetőhelyeken is elfogyasztja a táplálékot, vagy akár a kempingező helyekről vagy szemétlerakóhelyekről lopkod eleséget. Az emlősök közül főleg mezei nyulakat, üregi nyulakat,mosómedvéket, pézsmapockokat, hódokat és szarvasborjakat zsákmányol. A madarak közülvöcskökre, alkákra, récékre, ludakra, sirályokra, gémekre és szárcsákra vadászik.[39] A fehérfejű rétisas képes más ragadozó madarakat is megölni, például a nagy testű amerikai uhut (Bubo virginianus).[40] Ha a sas közel repül a vízimadarakhoz, akkor azok tömegesen felrepülnek, de ha a sas csak az ágon üldögél és figyel, a zsákmánymadarak nem zavartatják magukat. Ez a sasfaj röptében is elkapja és megöli áldozatát, akár az olyan nagyot is, mint amilyen a kanadai lúd (Branta canadensis).[39] Áldozatainak többsége csak kicsivel kisebb, mint a fehérfejű rétisas, azonban nála nagyobb és súlyosabb zsákmányt is elejthet, például kifejlett hattyúkat, mosómedvéket és patások borjait. A Chesapeake-öböl környékén a mosómedve legfőbb ragadozója a fehérfejű rétisas. Ha alkalom adódik, akkor a sas hüllőkkel,kétéltűekkel és rákokkal is táplálkozhat. Ez a sasfaj párban is vadászhat: míg az egyik madár lefoglalja a zsákmány figyelmét, addig a párja lecsap az áldozatra.[29]Legfőbb táplálékát, a halat zuhanórepüléssel fogja meg. A nyílt víz fölött repdesve hirtelen ráereszkedik a halra karmaival kiemelve azt. Táplálkozás közben egyik lábával megtartja a halat, míg a másikkal húsdarabokat tép ki belőle. A sas lábujjain olyan képződmények vannak (szarutüskék), amelyek segítségével könnyen meg tudja tartani a csúszós, vergődő halat. Ahalászsas (Pandion haliaetus) is rendelkezik szarutüskékkel.[35] A sas karmai és fogása igen erős; megfigyeltek egy példányt, amint egy 6–8 kilogrammos öszvérszarvas (Odocoileus hemionus) borjút vitt a karmai között.[41] Az előbbi feljegyzés tartja a rekordot; eddig még nem vettek észre más repülő madarat ilyen nehéz súllyal a karmai között.[42] Feltételezések szerint a fehérfejű rétisas fogása tízszer erősebb, mint az emberé.[43] A sas képes saját súlyának a megfelelőjét is elcipelni, bár ha túl nagy halat fog, akkor az behúzhatja a madarat a vízbe. Ha a zsákmány túl nagy, és a ragadozó madár beesett a vízbe, akkor ki tud úszni, azonban sok esetben belefulladhat, sőt amelyik kiúszott is, hipotermia miatt később elpusztulhat. Dögevéskor a sas agresszíven viselkedik más állatokkal szemben. Könnyedén elkergeti a dögevő emlősöket, mint amilyenek a prérifarkasok és rókák, a madarakat, mint például a varjúfélék, a sirályok és egyéb sasfélék. A fehérfejű rétisast azonban elkergetheti a tápláléktól a szirti sas (Aquila chrysaetos). A két sasfaj hasonló mérete és agresszivitása miatt nem képes határozottan, faji szinten egymásfölé rendelkezni; a győzteseket és veszteseket a viszályban részt vevő példányok határozzák meg. Nyertes lehet akár a fehérfejű rétisas, akár a szirti sas; ez a példányok méretétől és éhségétől függ. Télen New Jersey-ben megfigyelték, amint egy szirti sas és több fehérfejű rétisas egymás mellett békességben sarki ludakra (Chen caerulescens) vadásztak.[44] Időnként a fehérfejű rétisas kisebb ragadozó madarak zsákmányát lopja el. Az általa legjobban „kizsákmányolt” madarak a halászsas és a vándorsólyom (Falco peregrinus).[45][46] A kifejlett, egészséges felnőtt madarakra nem vadászik semmi, emiatt csúcsragadozóknak számítanak.[47]